Valahol itt ivódott belém a természet és a falu iránti szeretet, amire 1999 április 1-ig kellett várnom, hogy ezt megvalósítsam, amire vágytam ebben az életemben. De kanyarodjunk egy kicsit vissza. 89-ben jöttünk a szüleimmel át Magyarországra hivatalosan, mivel apukám itt született. Aztán elkerültünk Egerbe, végül pedig Egerszalókon telepedtünk le. Én kitanultam édesapám szakmáját, a bútorasztalos mesterséget. Nagyon jó szakma, de nem szerettem volna egész életemben ezzel foglalkozni. Menet közben 1996-ban megismerkedtem a Krisna-tudattal. Ebben az évben volt a Krisna-völgyi templom illetve Srí Krisa és örök társa Srímati Rádharáni ünnepélyes beavatási ceremóniája, amire mi is ellátogattunk. Ekkor arra az elhatározásra jutottam, hogy nem tudom, mikor és hogyan, de itt fogok élni egész életemben. Nem akarom hosszú lére ereszteni, de lényeg a lényeg, azután a jó Isten meghallgatta imáimat, és 99-ben, mikor már dolgoztam a szakmámban, mint egy bútorgyár délutános műszakvezetője, behívtak sorozásra. Lehetett választani polgári szolgálatot, itt meg le lehetett tölteni, így 1,5 évig polgári szolgálatos katona voltam. Azóta meg tovább szolgálok. Egy évig a kertészetben voltam. Akkor Dzsáj Nitáj prabhu (Hlíva József) volt az osztály vezetője, akitől sokat tanultam, és nagyon sokat fejlődött a szeretetem főleg a gyümölcsök, gyümölcsfák iránt. Köszönök minden tudást és szeretetet, amit kaptam. Aztán 4 évig szükség volt rám a tehenészetben, az utóbbi 5 évben pedig a Biofarm vezetője, vagyis Gaura Sakti prabhu (Sölétormos Jenő) kérésére kezdtem el vezetni az akkor még maroknyi csapatot, és próbálunk eljutni arra a szintre, hogy 150 embernek a zöldség és gyümölcs szükségletét biztosítani tudjuk.

Folyt. köv.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Címkék

kertészet