kertész bejegyzései 
Új kertész érkezett
2010. márc. 4. 2010. márc. 4. 10:03, Ppd,
még nincsenek kommentek
Címkék:
kertész
,
közösség

Igazából már hétfőn munkába állt az új csapattagunk, aki a képzését tekintve igazából kertész: kertész mérnök.
Papp Orsolya a neve és a barátjával együtt most nálunk fognak a dolgozni. A barátját Répás Robinnak hívják (igazi kertész név), Krisna- völgy parkosztályához került, ahol erdősítéssel foglalkozik. Most hallottam, hogy itt a farmon már 250 ezer fát ültettek azóta hogy megalakult ez a hely. Visszatérve Orsolyára, ő azért jött, hogy vezesse a nagyüzemi kertünket, ahol az eladásra szánt biozöldségeket fogjuk termelni. Főleg a hivatalos dolgokkal foglalkozik majd, mint például biominősítés, értékesítés külsős piacokon stb. Irányítani fogja majd azt a csapatot amelyik ezt a feladatot fogja ellátni. Emellett persze nekünk is sokat segít a tanácsaival és megossza velünk a tapasztalatait amit sok év alatt sikerült neki felhalmoznia.
Volt egy kis bemutatkozó gyűlésünk ahol nagyjából mindenki bemutatkozott neki és ő is nekünk. Megnézte a zöldségkertet meg a pincét és nagyon tetszett neki minden. Felmérte a terepet és rájött, hogy van mit tenni venni. Neki is látott gyorsan és most már együtt dolgozunk az éves terveken.
Eddig sajnos még nem említettem Pártha prabhut aki a Környezetgazdálkodási Igazgatóságunk (röviden KGI) vezetője. Őhozzá tartozik a zöldség-, gyümölcs-, nagyüzemikert és a parkosztály is.
Mostantól még jobban beletudunk majd merülni a mi kis „tanfolyamunkba”, hiszen ennyi szakemberrel együtt dolgozva nagyon sokat tanulhatunk.
Szundara Gópála prabhu Egerbe költözött
2010. febr. 22. 2010. febr. 22. 10:48, Ppd,
még nincsenek kommentek
Címkék:
kertész

Kicsit megkésve bár, de beszámolok Szundara Gópála prabhu távozásáról. Tavaly december végén úgy alakult, hogy a feleségével és a kis Taruni Rádhával Egerbe költöznek. Nem szakadt meg a kapcsolat Krisna-völggyel, de most mást fog csinálni amire Egerbe több lehetősége van. Ő -ahogy erről már korábban írt- tízévesen költözött Egerbe és ott élt, amíg húszévesen leköltözött a farmra. Most a régi házánál lesz egy kis kertje, amiből elláthatja családja szükségleteit. Új munkájának gyümölcséből pedig tervei szerint adományoz egy új üvegházat kertészetünknek. Reméljük sikerül neki a terve és a jövőben is sokat látjuk Krisna-völgyben.
Mivel a kertészet "irányítás" nélkül maradt, a farm vezetése úgy döntött, hogy ez a feladat nekem, Bálamódaka dásznak jut ebben az évben. Most már én írom a bejegyzéseket is, remélem tudom majd rendszeresen frissíteni, és az olvasók is beérik a csekély tudásommal a kertészkedésről.
A nevem Kokila bihári dász.
2009. jún. 2. 2009. jún. 2. 17:34, Ppd,
1 komment
Címkék:
kertész
Krisnának ezt a nevét (jelentése: kakukkokkal barangoló) egy éve kaptam a lelki tanítómesteremtől, így emlékezetessé téve 50. életévem betöltését. 41 évet töltöttem el az életemből nélküle, Sríla Prabhupáda és Krisna nélkül. Most, ki tudja hány évvel a fizikai testem elhagyása előtt, bhaktaként a legfelsőbb személy kertészetében ténykedek társaimmal, az alma, szilva, és meggyfákkal és sok más társukkal együtt, akik kevesebb évet kellett, hogy várjanak, hogy ebben a testükben csatlakozzanak a Krisna-tudat nemzetközi mozgalmához. Éveket töltöttem a fogyasztói társadalom Nemzetközi Szervezetében, mint tanár elkötelezetten tevékenykedve legalább nyugdíjas éveim gondtalan biztosításáért. Most megnyugtatott az is, hohy Krisna-völgyi 6-7 éves bhaktákat nevelhetek és oktathatok. Így részesévé válni annak, hogy első éveik megalapozzanak egy lelki alapú életszemléletet… Nos, ez némi elégtétel azokért az elröppent évekért, amelyek csak az elmúlás kérlelhetetlensége felé vittek. Noha én magam úgy csöppentem bele a szülői szerepbe, hogy ismereteim köre nem is érintette a lélek tudományának morzsányi részeit sem, nem érzem elkésettnek, hogy megosszam a fiammal, amit élete aktuális eseményei láttán érdemesnek találok erre. Már attól szerencsésebbnek gondolom az ő helyzetét, ahogyan 13-14 évesen bhaktákat látott, megízlelte az Úr ételmaradékait, és hallott Sríla Prabhupádáról. Egyre növekvő bennem az a hála, amit azoknak az éveknek a konyhai (menzai) szolgálatáért érzek, amelyet még Békéscsabán végeztem. Több tucat érdeklődő ismerhette meg azokat az ízeket, amelyek átírták bennük a spenótról, vagy a paradicsomról alkotott korábbi „nem ízlik” véleményeket. És ez már praszádam volt! És itt, Krisna-völgyben egy lépésről lépésre, egyre táguló körben íródik át az élethez, tudáshoz Istenhez való viszonyom is. Gauranga!
Hogyan lettem biokertész III.
2009. máj. 23. 2009. máj. 23. 15:18, Ppd,
még nincsenek kommentek
Címkék:
kertész
Ezt a célt ebben az évben el is értük. Aztán mostanában magasabbra tette a lécet. Ezt a jó minőségű, szent földben nevelt, nagy odafigyeléssel gondozott zöldséget és gyümölcsöt szeretné az ország többi Krisna-hívői, illetve az éttermeinket látogató vendégeink számára is elérhetővé tenni. Mára ennyi. Holnap az "egyik" jobb kezemet szeretném bemutatni, és majd próbálok beszámolni egy kicsit bővebben arról, mit is csinálunk jelenleg.
Hogyan lettem biokertész
2009. máj. 20. 2009. máj. 20. 15:54, Ppd,
még nincsenek kommentek
Címkék:
kertész
Kicsit megkésve bár, de törve még nem, bele vetettük
magunkat a nyári „maratonba”. Ez azt jelenti, hogy innettől elkezd csúszni egy
kicsit a munkaidőnek az órái és, hogy minden energiánkkal megpróbáljuk behozni
a lemaradásunkat a gyomokkal szemben. Ma egész nap locsolórendszert
telepítettünk, hogy az összes megművelt területünkön tudjuk locsolni, tápoldatozni
és permetezni. Ez egy külön bejegyzés lesz, hogy milyen gyógynövényeket stb. keverünk,
áztatunk, csavarunk, főzünk, és minek és hogyan juttatjuk ki, és milyen arányba
keverjük. Emellett borsót szedtünk az egyik fóliasátrunkból, aminek a helyére
holnap az őszre már virágzó paprikánkat fogjuk beültetni, ami már egész évben a
fő növény lesz. Na de elkanyarodtunk az eredeti ígéretemtől, hogy hogyan lettem
biokertész.
Ott kezdeném, hogy Szundara Gopála dásznak (Balassa Sándor) hívnak.
1979.03.21-én születtem Kolozsváron. Romániában, Kolozsvártól 10 km-re van egy
Méra nevű kis falucska, ahol minden nyarunkat töltöttük az unokatestvéremmel.
Folyt. köv.






